A kalács a kenyér különleges változata, a magyar parasztkonyha legrangosabb ünnepi kelt tésztaétele. Sokfelé egészen a 19. század végéig csak a legnagyobb ünnepek, karácsony, húsvét és a lakodalom süteménye, míg egyéb jeles alkalmakra csak lepény, béles, rétes készült. Az Alföldön szombaton délután rendszeresen kalácstésztát csináltak, amelyből kalács is és lepény, béles is készült. A kalács kemencében sült – gyakran tepsi nélkül, egyszerűen a kemence fenekére bevetve, de sütötték jobb híján sokszor kerek vaslábosban is.
A cserépből készült, bordás oldalú kalácssütő edény a Dunántúlon a különleges összetételű kuglóf kísérője. A kuglófsütő tűzálló agyagból készült mázas cserépedény. Leggyakoribb a kerek fenekű, kissé kifelé hajló, hosszában ujjnyi szélességben benyomkodott oldalfalú kalácssütő. A pereme széles, a fenekén néha domborműves vagy karcolt díszítés van. Különleges változatai a szív-, hal-, bárány- vagy malacforma. A fémből készült hasonló funkciójú edény másolata.
Irodalom: Igaz Mária–Kresz Mária: A népi cserépedények szakterminológiája (Népr. Ért., 1965). Magyar Néprajzi Lexikon Impresszum: Írta: Gyanó Szilvia, 2020. Műtárgyfotók: Kiss Viktor Fotók: Balatoni Múzeum - Fotótár









