Virtuális kiállítások – Kuglófsütők

A kalács a kenyér különleges változata, a magyar parasztkonyha legrangosabb ünnepi kelt tésztaétele. Sokfelé egészen a 19. század végéig csak a legnagyobb ünnepek, karácsony, húsvét és a lakodalom süteménye, míg egyéb jeles alkalmakra csak lepény, béles, rétes készült. Az Alföldön szombaton délután rendszeresen kalácstésztát csináltak, amelyből kalács is és lepény, béles is készült. A kalács kemencében sült – gyakran tepsi nélkül, egyszerűen a kemence fenekére bevetve, de sütötték jobb híján sokszor kerek vaslábosban is.

A cserépből készült, bordás oldalú kalácssütő edény a Dunántúlon a különleges összetételű kuglóf kísérője. A kuglófsütő tűzálló agyagból készült mázas cserépedény. Leggyakoribb a kerek fenekű, kissé kifelé hajló, hosszában ujjnyi szélességben benyomkodott oldalfalú kalácssütő. A pereme széles, a fenekén néha domborműves vagy karcolt díszítés van. Különleges változatai a szív-, hal-, bárány- vagy malacforma. A fémből készült hasonló funkciójú edény másolata.

Kemence az udvaron (Sármellék, 1950.) Az utolsó kenyérsütő kemence (Feslőpáhok, 1964.)
Kemence az udvaron (Sármellék, 1950.) Az utolsó kenyérsütő kemence (Felsőpáhok, 1964.) Dagasztás

Irodalom:
Igaz Mária–Kresz Mária: A népi cserépedények szakterminológiája (Népr. Ért., 1965).
Magyar Néprajzi Lexikon

Impresszum: 
Írta: Gyanó Szilvia, 2020. 
Műtárgyfotók: Kiss Viktor 
Fotók: Balatoni Múzeum - Fotótár

Kuglófsütő

KUGLÓFSÜTŐ