A várvölgyi búcsúi korona

A Zala megyei Várvölgy a múzeumi anyagokban még gyakran Zsid (Alsózsid és Felsőzsid) elnevezésen szerepel. A mai település ugyanis 1942-ben keletkezett a két község egyesítéséből. Petánovics Katalin kedvelt terepe volt gyűjtései alkalmával. A várvölgyi korona 1993-ban került a Balatoni Múzeum néprajzi gyűjteményébe. Akkor még emlékezett az 50 éves korosztály a régi koronára, fénykép is volt róla, így Petánovics Katalin kedvéért el tudták készíteni a mását.

Várvölgyi búcsú, a csoportkép a koronával. Közepén Nagy Ádám Ferenc előimádkozó.
Balatoni Múzeum – Fotótár

A várvölgyiek búcsúba leginkább Sümegre jártak. A sümegi Fájdalmas Szűzanyához négy-öt órás gyaloglás után értek oda, az általuk kedvelt Jézus Szíve és a Mária nevenapja búcsúba. A korona a sümegi csodatevő Máriáé, csak Sümegre vitték magukkal. A korona alapja vattával kitömött keménypapír párna, a váza drót. Azt is vattával bélelték, selyemmel bevonták, mirtusszal díszítették. A helyiek szerint a legutolsó koronát egy kicsi kehely alakú nyitott mirtusz korona zárta le, mások szerint kereszt vagy gyöngy. A rekonstrukcióhoz a gyöngyös megoldást választották. A másolaton csak fehér szalagok vannak, de az idősebbek úgy emlékeztek, a fehér mellett kék szalag is tartozott hozzá. (A kék Mária színe.)

Sümeg, a Ferences -kegytemplom és csodatévő Fájdalmas Anya szobra
Balatoni Múzeum – Képeslaptár

A koronáról  Petánovics Katalin írt tanulmányt A várvölgyi búcsúi korona címmel a Zalai Múzeum 10. évkönyvbe. Leírja a várvölgyiek búcsúi menetének rendjét is: elől ment egy legény a búcsúi kereszttel, mögötte párban két legény vitte a két nagy zászlót, őket követték a gyermekek a maguk kis zászlóival, majd a fehér selyempárnára erősített búcsúi korona következett, amelyet egy nagyobb iskolás lány tartott két tenyerén. A korona két oldalához 3-3 hosszú fehér vagy kék, (esetleg fehér és kék) szalagot varrtak, ezek végét 3-3 kislány tartotta a kezében. Csak az az iskolás lány vihette a koronát és a hozzá tartozó szalagokat, aki már volt elsőáldozó. A kislányok fehér ruhában, fehér harisnyában voltak, fejüket az a fehér mirtuszkoszorú övezte, amelyet elsőáldozáskor viseltek. A koronát követte a hordozó Mária szobor, amelyet négy Mária lány vitt a vállán, utánuk következett a nők, majd a férfiak csoportja. Az előimádkozó a processzió közepe táján irányította az imádkozást, éneklést.

Búcsúi zászló (Várvölgy, Zala m.) Immaculata ábrázolással, hátoldalán AVE MARIA felirattal
Balatoni Múzeum – Néprajzi gyűjtemény

A várvölgyi búcsúi koronát Petánovics a barokk körmenetek pompájáig vezeti vissza. Formájában, liturgikus funkciójában elsősorban a vajdasági Mária koronákkal rokonítja, szimbolikus jelentésénél fogva a szűzi koronákkal (esküvői-, halotti-, és a búcsús lányok viaszkoronáival) állítja párhuzamba, amelyek mind visszautalnak Szűz Mária koronájára. 

Búcsúi zászló (Várvölgy, Zala m.) Jézus Szíve ábrázolással, hátoldalán “Jézus Szíve bízom benned” felirattal
Balatoni Múzeum – Néprajzi gyűjtemény

Az 1950-es években a várvölgyiek sümegi búcsújáró szokása ebben a formában (politikai nyomásra) megszűnt. A Balatoni Múzeum néprajzi gyűjteménye a koronán kívül a várvölgyiek búcsúi zászlóit is őrzi.

Búcsúi korona

 

Irodalom:

Petánovics Katalin: A várvölgyi búcsúi korona In: Zalai Múzeum 10. 247-255. 2001

 

Gyanó Szilvia 2020.